A kiszámítható jogszabályi környezet és a megfelelő támogatási struktúra a két legfőbb feltétele Magyarország sikerének a 2050-es klímasemlegesség felé vezető úton – hangzott el az Egyensúly Intézet, valamint a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége által szervezett konzultációkon, ahol vezető autóipari, építésgazdasági és mobilitási szereplők, illetve döntéshozók mondták el véleményüket a témáról.

Magyarországon az épületszektor felelős a klímaváltozást okozó üvegházgázok kibocsátásának nagyjából harmadáért, a közlekedés pedig a kibocsátások nagyjából negyedéért. Ha a végső energiafelhasználást nézzük, akkor is hasonló kép rajzolódik ki, nagyjából a negyede a közlekedéshez, a harmada pedig az épületszektorhoz kapcsolódik. Egyértelmű tehát, hogy e két szektor kezelése óriási energiamegtakarítási és kibocsátáscsökkentési lehetőségeket rejt magában, amelyeket érdemes kiaknázni, így itt jelentős átalakulások várhatók annak érdekében, hogy az ország – európai uniós vállalásainak is megfelelően – klímasemlegessé váljon 2050-re.

Ezért az Egyensúly Intézet a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségével (VOSZ) a változásokban érintett vállalatok, szervezetek döntéshozói számára a témában szeptemberben háromrészes konzultációsorozatot szervezett.

A konzultációk egyik célja, hogy a résztvevők megismerjék az Egyensúly Intézet szektorukat érintő klímapolitikai javaslatait, a területükön várható változásokat, intézkedéseket és lehetőségeket, a másik pedig, hogy a résztvevők visszajelzései alapján olyan szakmapolitikai ajánlások készüljenek, amelyek egyszerre szolgálják hazánk klímasemlegességének elérését, és veszik figyelembe az érintett szervezetek szakmai álláspontját.

Perlusz László, a VOSZ főtitkára elmondta: „Szövetségünk évek óta támogatja a Fenntarthatósági Divathét nemzetközi rendezvényeit, tavaly támogatóként beléptünk az egyedülálló, magyar energiahatékonysági, energiamegtakarítási projektbe, a Virtuális Erőmű Programba, a napokban pedig létrehoztuk a Fenntarthatósági Munkabizottságot.”

A Gémosz elnöke, Gablini Gábor elmondta, hogy a közlekedés és mobilitás tekintetében a taxik mellett a városi logisztikában résztvevő alternatív hajtású járművek vásárlásához is szükséges támogatást biztosítani az elkövetkező pár évben. Az elektromos, a hibrid, illetve hidrogén meghajtású autók mellett nem szabad kizárni az alternatív üzemanyaggal működő, belső égésű motorokat sem.

Az interaktív beszélgetésekből az derült ki, hogy a résztvevők a kiszámítható jogszabályi környezetet tartják a legfontosabbnak az energiahatékonyság növelése és a kibocsátások csökkentésének elősegítésében. Második helyen az anyagi források, az ütemezett, hosszabb távon tervezhető támogatáspolitika jelent meg, a harmadikon pedig a szemléletváltás szükségessége rajzolódott ki, hiszen lehet szakmailag bármilyen jó egy szakpolitikai javaslatcsomag, ha nincs mögötte társadalmi támogatás, nem tudja elérni célját.

A belső égésű motorral szerelt autók forgalomba hozatalának 2030-tól való tiltása kapcsán erősen megoszlottak a vélemények, többen támogatták, de sokan jelezték azt is, hogy komplex gondolkodásra van szükség, nem tiltásra. A javaslat, miszerint 2030-tól csak e-taxik közlekedhessenek Magyarországon, viszont teljes támogatást kapott, sőt felmerült, hogy a 2030 túl távoli időpont, korábban is érdemes lenne azt bevezetni, és akár a kishaszongépjárművekre vagy a hivatali autókra is kiterjeszteni. Az e-taxik terjedésénél az infrastruktúra-fejlesztés is kulcsfontosságú, fejlett gyorstöltő hálózatra van szükség ahhoz, hogy működhessen a rendszer. Persze nem is olyan egyszerű az elektromos autók előállítása, a japánok például nem igazán jók benne.

Az Egyensúly Intézet az épületszektorra vonatkozó szakpolitikai javaslatában határozottan állítja, hogy mostantól évente százezer lakás felújítására van szükség ahhoz, hogy a 2050-es nettó nulla kibocsátást elérjük. Ennek a javaslatnak a támogatottsága igen erős az iparági szereplők körében, ahogy annak is, hogy a szűkösen elérhető építőipari anyagok és humán erőforrás miatt a hangsúly kerüljön át az új építésről a felújításra. Azért van példa olyan épületre, amely csökkenti a szén-dioxid-kibocsátást.