A klímaváltozás nem csupán a felszín közeli régiókat érinti légkörünkben, hanem egészen az űr határáig is nyúlik.

A légkörünk nem csupán abból a vékony, ám sűrű rétegből áll, amellyel naponta találkozunk, hanem tízezer kilométeres távolságig nyúlik, folyamatos átmenetet képezve a bolygóközi térbe. Az érdemi sűrűségű régiók a termoszférával érnek véget, ami kb. 600-700 kilométeres magasságban található, ám még a néhány kósza részecske jelenléte is befolyásolja azt, hogy miként viselkednek a bolygónk körül keringő űrjárművek. A légkör kiterjedése ráadásul nem állandó, a naptevékenységtől kezdve több tényező is befolyásolja, hogy mennyire duzzad vagy zsugorodik, ezen keresztül pedig a keringő műholdak sorsára is hat.

A klímaváltozás hatására a légkör sűrűsége megváltozik, ezzel pedig a 90–500 kilométeres magasságok közti régióban csökken a súrlódás, és megnő a keringő egységek élettartama, ezzel pedig a műholdak, valamint a már meglévő űrszemét közti ütközés kockázata.

„A felső légkörben az elmúlt 50 évben látott változások, és a következő 50 évre vonatkozó előrejelzések szerinti átalakulás a szén-dioxid-kibocsátáshoz köthető. Az pedig egyre fontosabb, hogy képesek legyünk megérteni és előre jelezni, hogyan hat a klímaváltozás e régiókra, különösen fontos a műholdipar és ezen iparág szabályozásában részt vevő szakemberek számára – mondta Ingrid Cnossen, a Brit Antarktiszi Felmérés űridőjárás- és légkörkutató szakembere. – Az űrszemét egyre nagyobb problémát jelent a műholdak üzemeltetői számára az ütközések veszélye miatt, ezt pedig a felső légkör sűrűségének hosszabb távú csökkenése még inkább növeli majd.”

Az Európai Űrhivatal adatai szerint jelenleg több mint 30 ezer tízcentisnél nagyobb űrszemétdarabka kering, amelyeket képesek vagyunk a földfelszínről követni, és legalább egymillió tízcentisnél nagyobb, amelyeket nem látunk – írta az ng.24.hu.