A Szegedi Tudományegyetem geográfusai szerint a klímaváltozás és az intenzív földhasználat is hozzájárult a porvihar kialakulásához, amely a fő oka volt az M1-es autópályán lévő tömegbalesetnek.
Az éghajlatváltozás következtében egyre gyakrabban fordulnak elő porviharok Magyarországon. Erre volt példa a múlt szombati porvihar, azonban az elmúlt év első felében is rendkívül gyakoriak voltak az ilyen események. Tavaly a szélsőségesen száraz időjárás is nagyban hozzájárult a porviharok kialakulásához. Az idén a csapadékhiány nem olyan nagymértékű, viszont látszik, hogy a kellően erős szél egy-egy területen így is könnyedén meg tudja bontani a talaj felszínét.
A klímaváltozás következtében a szélsőséges időjárási helyzetek, így a szélviharok egyre gyakoribb előfordulása várható, megfelelő területhasználat nélkül pedig a porviharok megszokottak lehetnek a Kárpát-medencében.
Az elmúlt hétvégéhez hasonlóan az idén már több ciklonhoz vagy hidegbetöréshez kötődő hidegfront okozott jelentős, 100 kilométer/óra sebességet elérő vagy meghaladó szélvihart. A nagyon erős szelek mellett a baleset rávilágított az intenzív tájhasználat rendkívül komplex hatásmechanizmusára is. A területet, a Zsámbéki-medence középső részét vastag lösztakaró borítja, amelyen egykor mészlepedékes csernozjomok alakultak ki, amelyek Magyarország egyik legjobb talajtípusai.
Az országban szinte mindenhol jelentős szélerózió sújtja a csernozjomokat, lejtős területeken pedig a vízerózió is akár több tíz centis talajpusztulást eredményez néhány évtized alatt. Herceghalom környékén mindkét jelenség jellemző. A műholdképeken a baleset helyszínétől északra és délre is felfedezhetők a szántóföldeken azok a világos színű foltok, ahonnan a termékeny talajtakaró gyakorlatilag eltűnt.
A porviharok kockázata geoinformatikai módszerekkel – részben műholdas megfigyelések alapján – számszerűsíthető a felszínborításra, a növényzetre, a talajra és az éghajlatra vonatkozó adatok felhasználásával. A talaj típusa, a szélsebesség, a szélirány és a csapadék hiánya jelezheti, hogy az adott terület jobban ki van téve a porviharoknak.
A magyarországi termőföldek Európában a legjobb minőségűek között vannak. Kulcskérdés a hazai talajok termőképességének megőrzése, a talaj- és tájvédelem. A Magyarországon az 1960-as évek óta jellemző nagytáblás művelés kopár felszínei azonban sok esetben elősegítik a szél okozta talajpusztulást. A táblák közé telepített mezővédő erdősávok hatékonyan csökkenthetik a szélerózió, ezáltal a termőréteg-pusztulás mértékét. Ahol a területhasználat változtatására – a szántóterületek gyepesítésére vagy erdősítésre – nincs mód, ott a mezővédő erdősávok telepítése mellett az ökológiai gazdálkodást, a forgatás nélküli talajművelést kell javasolni a gazdálkodók számára a térségi vagy településrendezési tervek készítése során.
(MTI)