Paul Dirmeyer, a George Mason Egyetem munkatársa és kollégái szerint az évszázad végére a globális szárazföldi területek 38-40 százaléka a jelenlegitől eltérő éghajlati övezetben lesz.

A felhasznált klimatikus modelltől függően az arány az 50 százalékot is elérheti. A csapat a Köppen–Geiger-térképeket hívta segítségül, az 1880-as években kidolgozott rendszer öt éghajlati zónát különít el a hőmérséklet, a csapadékmennyiség és az évszakok alapján. A térképeket az első megjelenésük óta többször frissítették.

Persze az általuk vázolt jövő csak egy lehetőség a sok közül. A hasonló vizsgálatok elvégzése nem egyszerű, hiszen sok tényező nehezen szimulálható, a mostani elemzésben ráadásul nem számoltak az óceánokkal és az Antarktisszal.

Ennek ellenére az eredmények újabb bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy minél előbb cselekednünk kell, ha mérsékelni akarjuk a klímaváltozás súlyosságát. Félő, hogy sok fajnak és egyes mezőgazdasági területeknek nem lesz idejük az alkalmazkodásra.

A kutatók arra számítanak, hogy a trópusi éghajlat 2100-ra a szárazföldi területek 25 százalékára terjed ki, szemben a mostani 23-mal, míg a száraz régiók aránya 31-ről 34 százalékra nőhet. Észak-Amerika és Európa különösen érintett lehet, kontinensünk területének 89 százaléka csúszhat át másik klimatikus zónába. A leglátványosabb változás a sarkvidéki zónát érinti, amely már most jelentősen átalakult a 20. század elejéhez képest – írta a 24.hu.