Az Ocean Race világ körüli vitorlásversenyen vett vízminták mindegyikében volt mikroműanyag.

A versenyzők az egyes helyszíneken volt, hogy 1884 műanyagszemcsét is találtak egy köbméter tengervízben, tizennyolcszor többet, mint a 2018-as Ocean Race során végzett hasonló vizsgálatok alkalmával – igaz, hogy ma pontosabb műszerekkel dolgoznak, mint akkoriban. Victoria Fulfer, a Rhode Island-i Egyetem kutatója aggasztónak nevezte, hogy minden mintában találtak mikroműanyagot, a part menti területektől az óceán legtávolabbi zugáig.

A mintákat a januárban kezdődött és júliusban végződő verseny kezdeti szakaszában gyűjtötték, amikor a vitorlások az Atlanti-óceán déli részén haladtak át, egy olyan hely közelében, amely a legtávolabb van bármiféle szárazföldtől. A Zöld-foki Köztársaság szigetétől Dél-Afrikáig tartó szakasz negyvenöt mintájában köbméterenként 92 és 1884 között ingadozott a mikroműanyag-koncentráció, míg a következő szakaszon – Fokváros és a brazíliai Itajaí között – 160 és 1492 között volt ez a szám. A 2017–18-as Ocean Race során köbméterenként 50 és 100 között mozgott a mikroműanyag-koncentráció.

A legmagasabb koncentrációt a tengerpartok és a városi területek közelében találták, valamint a nyílt óceán úgynevezett szemétfoltos területein, ahol a műanyag felhalmozódik az áramlatok miatt. A bolygó szárazföldektől legtávolabb eső zuga, az úgynevezett Nemo-pont közelében vett mintákban 320 mikroműanyag-részecskét mutattak ki köbméterenként, míg az előző versenynél ez 9 és 41 között ingadozott.

A polietilén volt a legnagyobb mennyiségben előforduló vegyi anyag a mikroműanyagokban, amelyet egyszer használatos csomagolásokhoz, műanyag zacskókhoz és tárolóedényekhez, például palackokhoz használnak.

A kutatás egy tudományos program része, amelyet a 62 ezer kilométeres verseny során végeznek. A vitorlázók egyebek között adatokat gyűjtenek a tengervíz hőmérsékletéről, valamint a szén-dioxid- és oxigéntartalmáról olyan helyszíneken, ahová a tudományos kutatóhajók csak ritkán jutnak el.

(MTI)