A tenger magas hőmérséklete miatt a tengeri élőlényeket a fulladás veszélye fenyegeti. Minél melegebb a víz, annál kevesebb vízben oldott oxigén van a légzéshez.

Ráadásul a magasabb hőmérséklet az anyagcserét is fokozza, ami azt jelenti, hogy az állatoknak a szokásosnál is többet kell lélegezniük. Diego Kersting, a Spanyol Nemzeti Kutatási Tanács (CSIC) tengerkutatója szerint, mivel a hőmérséklet emelkedése felgyorsítja az anyagcserét, az élőlényeknek több táplálékra van szükségük ahhoz, hogy fenntartsák ezt a folyamatot.

A magas vízhőmérséklet az óceánok, tavak vagy folyók fenekén élő állatoknak a legkárosabb. Ezek közé tartoznak a korallok, a kagylók, a szivacsok, a tengericsillagok és olyan növények, mint a tengerifű, amelyek gyakran szilárd talajhoz kötődnek. Az utóbbiak például nem tudnak vándorolni, ha túl meleg van.

Pedig ezen fajok közül több kulcsfontosságú a tengeri ökoszisztémának. Megszűrik a vizet, tisztán tartják a tengereket, folyókat és tavakat azáltal, hogy elhalt szervezeteket fogyasztanak. Egyes fajok fontos táplálékforrást jelentenek más élőlényeknek. A puha korallok, a hínárok és a tengerifüvek pedig az egyik fő élőhelyet jelentik.

Pedro Beca-Carretero, a német Leibniz Trópusi Tengerkutatási Központ munkatársa szerint a hő különösen káros a neptunfűnek. Ez a lassan növő tengerifű csak a Földközi-tengerben található. A korábbi hőhullámok megtizedelték a fajt, miközben ez a növény azért különösen fontos, mivel jelentős természetes szénelnyelőként szolgál. Négyzetméterenként több szenet tárol, mint az erdei ökoszisztémák, így az egyik leghatékonyabb természetes eszköze a hosszú távú széntárolásnak.

A Földközi-tenger mintegy ezer nem őshonos fajnak ad otthont. A jelenlegi körülmények egyértelműen a melegebb tengerekből behurcolt fajoknak kedveznek, csakhogy az idegen fajok jelentős hatással lehetnek az ökoszisztémákra. Az egyik ilyen – hínárral táplálkozó – hal átformálta a Földközi-tenger keleti részének egyes élőhelyeit: víz alatti sivatagok váltották fel a sűrű hínárerdőket.

A felmelegedő tengerek a térség halászatára is hatással vannak. A halászok kevesebb őshonos fajt fognak ki, helyettük több inváziós halat találnak, amelyeket nehezen tudnak eladni. A nyúlhal és az oroszlánhal ehető, de más inváziós halak nem. Egyesek még mérgezők is, mint például a gömbhal. Az élőhelyek elvesztése a halpopulációk általános csökkenéséhez vezethet, miközben a tengerifű eltűnése azt jelenti, hogy a partok jobban ki vannak téve a jövőbeni viharoknak. Ez a turizmusra is hatással lehet, mivel a búvárok kisebb valószínűséggel keresnek fel egy elszegényedett élővilágú víz alatti tájat, ahol nincsenek halak, korallok.

A kutatók egyetértenek abban, hogy a világ megannyi más veszélyeztetett térségéhez hasonlóan a Földközi-tenger megmentéséhez az embereknek le kell állítaniuk az üvegházhatású gázok kibocsátását. A tudósok azt is remélik, hogy az ENSZ azon célkitűzése, hogy 2030-ra védelem alá helyezik a világ óceánjainak harminc százalékát, a Földközi-tenger esetén is jelentős eredményt hoz. Eddig a tengernek mindössze nyolc százaléka védett.

A Földközi-tenger néhány új lakója szintén hasznos segítő lehet. Az eredetileg a Vörös-tengerben őshonos egyik trópusi hínár más tengeri moszatoknál jobban megbirkózik az emelkedő hőmérséklettel és sótartalommal. Ez az inváziós faj elősegítheti a tengerifűágyak túlélését a Földközi-tenger egyes részein. Az őshonos neptunfűnek is lehet esélye. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a növények képesek megbirkózni az emelkedő hőmérséklettel, ha palántaként hőhatásnak teszik ki őket – írta a magyarnemzet.hu.

(fotó: Freepik)